Sziasztok, megérkeztünk a legújabb fejezettel!:) Reméljük az eddiginél kicsit több kritikát kapunk majd, azoknak az olvasóknak pedig köszönet, akik írtak nekünk! :)
Lari mindenkit puszil és azt üzeni, hogy nem felejtkezett el rólatok! :) Jó olvasást! :)
Lari mindenkit puszil és azt üzeni, hogy nem felejtkezett el rólatok! :) Jó olvasást! :)
(Fabregas)
Az már nagy
gondnak számít, ha az ember szerelmes egy jó barátjába. Az a baj ezzel az
érzéssel, hogy az adott személy nem tehet ellene. Ahogy az ellen sem, ha ez
viszonzatlan, esetleg plátói szerelemmé válik. Fontos nekem Lari, és tudom,
bármire képes lennék. A múltunkban is hatalmas összhang alakult ki közöttünk,
ami az évek múltával csak erősödött. Idiótának tartottam magam a klasszikus
meccs előtti napokban, rettegtem az első találkozástól. Carlanak igaza volt
mindenben, amit őszintén megosztott velem, hiszen mikor nem beszélhettem az
angol lánnyal, nem érhettem hozzá, nem ölelhettem meg, akkor is csak ő járt a
gondolataimban, annyi különbséggel, hogy az érzések rettentően kavarogtak
bennem, ami ellen nem nagyon tudtam tenni. Féltem tőle, pedig benne bíztam a
legjobban. Emlékszem arra a rövid időszakra, amit együtt töltöttünk. Nem volt
több pár hétnél, mégis legszebb napjaimat éltem át vele. De rettegtünk attól,
hogy ha a szerelem nem jön össze, akkor a barátságunk is megromlik, így
titokban tartva kapcsolatunkat, testvérien váltunk el egymástól. Legalábbis
kamasz fejjel így láttam ezt az egész viszonyt, pedig sokkal több volt annál.
Mocorogva
karjaim között ráfordul mellkasomra, végigsimítva hasamon, kezével félig
megölel, és mosolygós arccal becsukja szemét. Eszméletlen dolognak tartom, hogy
egy ilyen lányt képes voltam kiengedni a kezeim közül, pedig én vagyok az
egyetlen bizalmasa. Lehet féltékenységből, de úgy állok a férjével való
kapcsolathoz, hogy nem egymáshoz valóak. Szépen mutatnak egymás mellett, de nem
az igazi Larinak. Ennyi fájdalmat még senki nem okozott neki, az utóbbi időben
viszont nem kap mást, csak szemetet. Úgy érzem meg kell védenem, de még nem
tudom, hogyan oldhatnám ezt meg.
Ezzel a
gondolattal álomba merülök, majd csak reménykedem abban, hogy a karjaimban
tartva fogok felébredni. Tudnom kell, hogy ez nem egy tündérmese, hogy a
hercegnő most az egyszer a jót választja, és nem a rosszal alkot egy párt.
Hűsítő
szellő borzongatja meg testem, apró libabőrök jelennek meg meztelen
felsőtestemen. Hatalmas mosollyal, ámde fájdalommal az arcomon fordulok társam
helye felé, de csalódottan veszem észre, hogy nem található mellettem senki
sem. Egy apró papír található azon a párnán, amin nem is olyan régen még angol
barátnőm feküdt. Gyönyörű írás fogadja fáradt tekintetemet, kedves hangvétele
bizakodással tölt el. „Szia, Boci Szeműm. Ne haragudj, de edzésre kellett mennem. Sietek
haza, indulás előtt itt leszek. Csókok, L.” Megdörzsölve
szemeimet, hatalmas mosollyal az arcomon dőlök vissza a párnák közé, szívem
minduntalan a Larival való közös emlékeket próbálja felidézni.
Emlékszem az esküvője napján
reménykedtem abban, hogy észhez tér, és időben nemet mond. De imádságom nem
következett be, formás ajkain pirospozsgás arccal kimondta a boldogító igent.
Azt a szót, ami összetört bennem valamit. Soha nem szerettem nagyon érzelmes
lenni, de nem tehetek arról, hogy vannak dolgok, amik még engem is kiborítanak.
Gratuláltam neki, mégis öleléseimben afféle ragaszkodás volt megtalálható.
Féltem, hogy elveszítem, hiszen egy férj már nem egyeztethető össze egy más
országban élő baráttal. Viszont tekintve arra a szerepre, amit én töltök be a
kölyök életében, nem törhettem össze az álmait. Ő is megérdemli a boldogságot,
most mégis gondolatban vállon veregetem magam, hiszen közbelépésem az én
életemet is megváltoztatta volna.
(Rock Mafia ft. Miley Cyrus- The Big Bang [magyar])
(Rock Mafia ft. Miley Cyrus- The Big Bang [magyar])
-
Föld hívja a
szerelmes tekintetű, nyáladzó Fabregast. Barátom, mégis ki hagyott neked
szerelmes levelet?!
–csapattársam töri rám az ajtót, majd kezemből kikapva az apró üzenetet,
nyálas hangon kezdi el olvasni a szavakat. –Csókok! –szájával csücsörítve
felém hajol, de én arrébb gurulva, inkább a földön kötök ki.
-
Add vissza, és hagyj békén. –vigyorom szélesedik,
ugyanis Villa is megjelenik a szobában, majd kikapva a kapus kezéből a
papírlapot, olvasás nélkül lerakja az éjjeliszekrényre. Megfogva Valdes fülét
álló helyzetbe rántja, majd bosszúsan méri végig.
-
Megmondtam, hogy ne
zavard, elég készen volt hajnalban. –összehúzott tekintetét rám
emeli, majd meglepetten konstatálja aránylag emberi külsőmet.
-
Jól vagyok. Mennyi az idő? –apró kérdés, de kopasz
barátom nem tudja kihagyni életemből az újonnan megmutatott faviccét.
-
Nincs annyi pénzed,
amiből ezt megvehetnéd. –magabiztosan húzza ki magát, izmai csak úgy dagadnak a
büszkeségtől.
-
Szeretem, amikor az ember hangosan gondolkodik saját magáról.
–Lari szerint hatalmas szemeim miatt sok barátomnál előnyből indulok, ugyanis
mérhetetlen őszinteség csillog benne.
-
Négy óra lesz tíz
perc múlva egyébként. –fejemhez kapva tudatosul bennem az a tény,
hogy húsz perc, és indulunk. Barátom pedig még sehol sincs. –Azért jött be most Valdes, mert hamarosan jön a buszunk.
–feldolgozva a tényt, miszerint nem mondhatom el tettemet az angol lánynak,
pakolni kezdek. Jobban szerettem volna, ha arról a bizonyos csókról tőlem
értesül, de a sajtó hamarabb utolér mindenkit, mint az én szavam. Pedig nem az
történt, amit cikkeztek. Hangos dudaszó üti meg a fülem, bőröndömet kezembe
kapva a lépcső felé indulok. Most nincs kedvem a srácokkal lemenni, nyugalomra
vágyom. Fejem lüktetése, és gyomrom kavargása nem könnyíti meg a dolgomat,
minél hamarabb a klimatizált járműben akarom tudni magam. Hála tempómnak,
utolsóként lépek fel, majd elfoglalva méltó helyem az ablak mellett, becsukott
szemmel hallgatom kedvenc számomat. Emlékszem ezt még Larissa mutatta nekünk,
amikor fiatalabbak voltunk. Sokkal egyszerűbb volt még akkor az élet, sőt, ha
Hannah nem lép közbe, eszébe sem jut az eligazolás. Nem tudom bánjam-e meg
azokat a dolgokat, amik elindították ezt a körforgást, vagy inkább adjak hálát
az égnek, mivel rájöhettem arra, hogy miképp is érez irántam Lari. Meghallva
Valdes fülsüketítő vonyítását, kiveszem fülemből a dugót, majd a hatalmas barna
szemekbe pillantva, szívem erőset dobban. Megfogva kezem magával húz, de
leugorva a buszról, esdeklően tekint rám.
-
Mintha tartanál a véleményemtől Lari. –összehúzott
szemekkel mérem végig, de gondolkodás nélkül fogadom el felém nyújtott kezét.
Mosolyogva ölel át, karjaimat keskeny dereka köré csavarom. Csapattársaim
kisgyerekekként tapadnak a busz üvegére, edzőm csak mosolyogva figyel. Arcomat
elbújtatva hosszú hajában, mélyen belélegzem illatát.
-
Azt hittem valami baj van. –karjaimon
az izmok megfeszülnek, apró ujjaival finoman végigsimít rajta. Hátrébb akar tolni,
de kicsit tartok a reakciójától. Nem viselném el, ha most mondana búcsút nekem.
-
Nem olvastál még pletykalapokat? –homloka ráncokba
szalad, nemlegesen csóválja fejét. Nem akarom, hogy bármit is azokból a
szennylapokból tudjon meg. –Szerintem sok mindent kell még megbeszélnünk.
–hangom, mondandóm végére elhalkul, kicsit tartok tőle, de ideje megtudnia az
igazat. Félve bólint egyet, majd megfogva kezemet egy közeli kocsihoz húz.
Bátyám mosolyogva pattan ki, majd testvérien üdvözölve, kitárja nekünk az ajtót.
Sejtelmes mosolya sok mindent elárul most nekem, igaz, kérdéseimre nem nagyon
ad választ. Lari meglöki vállát, majd a támadás elől gyorsan bepattan a hátsó
ülésre. Berántva maga mellé, lehúzza ablakát, végül fejét ölembe hajtja, még
talpát nyilvánosság elé tárja.
(Leona Lewis-Angel [magyar])
(Leona Lewis-Angel [magyar])
-
Olyanok vagytok, mint a szerelmes tinédzserek. Mi van
veletek, emberek? –mindent tudó nézésével Lari tekintetét keresi, de
a lány sunnyogva fordul hasamhoz. –Ezt láttam én ma rajtad kislány!
-
Fogalmam sincs Brian, hogy miről
beszélsz. –hangja megkeményedik, de mosolya levakarhatatlan.
-
Mit látott rajtad? –lenézve rá, mindössze kislányos
szemeit pillantom meg, ajkai elvonják figyelmemet, ahogy a pólóm alá csúszó
keze is.
-
Az a hátsó ülés még szűz, és szent is egyben, tehát ne
rosszalkodj Lari. –nevetve túrok barátom hajába, testvérem mondatán
pedig jót derülök.
-
Ha a hátsó ülés az lenne, akkor
nem ide hordanád a macákat. –ördögi tekintetét elbujtatja hasamnál,
szemei pedig fáradtan csukódnak le.
-
Hé, ne kezdjük el a személyeskedést. –Brian
zavartan túr a hajába, viszont látom a szája sarkában megbúvó mosolyt. Szeretek
velük lenni, de félek Lari nem áll majd szóba velem. Viszont, ez az őszinteség
most megmutatja mit is érez irántam egészen pontosan, hiszen erre már nagyon
kíváncsi vagyok. Testvérem kiszáll, majd kinyitja a garázsajtót, nem is tudtam,
hogy Madridba költözött.
-
Mit szerettél volna mondani? –két
ásítás között teszi fel kérdését, de még nem tudok egyelőre megszólalni. Felül,
majd álomittas szemeit megdörzsölve, érdeklődve várja mondandómat. Közelebb
csúszva hozzá, arcára adok egy puszit, majd kiszállva a kocsiból, kinyitom ajtaját.
A bejárat felé indulva kezét tenyerembe csúsztatja, összekulcsolt ujjakkal
indulunk a nappali felé. Lenézve kezünkre elégedettség tölti el a szívemet. –Cescy, így hogy fogsz hazajutni? –ledobva magát a
kanapéra, karjait felém nyújtja. Leülve mellé, fejét ölembe hajtja, akárcsak a
kocsiban.
-
Igazából az edző valószínűleg nem bánta maradásom, de holnap
indulnom kell. Este meccs, igaz, így még padozni sem fogok, de meg kell
jelennem az edzéseken, tehát majd holnap felszállok egy gépre, hogy gyorsabban
Barcelonába jussak. –szája legörbül, arca szomorúságot tükröz.
Ismerem már, mint a tenyeremet, semmit nem tud eltitkolni előlem, és ennek
nagyon örülök. Fiatal korunkban rengeteg dolgot megosztottunk egymással, és ezt
talán még most sem nőttük ki. Igaz, volt egy kisebb szünet a kapcsolatunkban,
de annál édesebben sikerült a békülés.
-
Mesélsz nekem? –bal
kezével hátamhoz nyúl, megmarkolva pólómat, ülő helyzetbe tornázza magát.
Túlságosan is közel van most hozzám, még a lélegzés is nehezebben megy. Ajkait
pásztázva végigsimítok arcán, majd hajába túrva, apró puszikkal halmozom el
bőrét. Mosolyogva bújik karjaim közé, ujjai végigsiklanak gerincem mentén. –Hogy bírhatnálak szóra? –fülembe suttogva a szavakat,
kiráz a hideg, soha, egyetlen nő sem volt még ekkora hatással rám. –Azt hiszem, jobb, ha most átülök a fotelba. –halkan
kacagva nézi lesokkolt arcomat, lábai már a puha padlószőnyeget érintik. Apró
puszit adva számra eltávolodik tőlem, szokatlan hiányérzetem támad.
-
Ezt miért kellett?! –felháborít tette, de az okokat
nem értem teljesen. Tényleg szerelmes lennék? Hiszen Carla tette felzaklatott,
de nem éreztem ekkora vonzalmat nála.
-
Szeretném hallani, hogy mi történt
veled apa halála után. Szeretnék tisztában lenni a múltad azon részével, de ha
melletted vagyok, nem tudok koncentrálni a szavakra. –kezét szájához
kapja, szemei tágra nyílnak. Mintha hadititkot árult volna el.
-
Na, kislány. Elmegyek repülőjegyért, a soha viszont nem
látásra. Nyugalom, öcsémnek is veszek. Tűnjetek el a világ elől.
–Brian kacagva lép be közénk, de félek történetem után már nem lesz ilyen
boldog az angol lány. –Jó, jó. Értem a célzást, kopjak le. Fent leszek a
szobámban, ha kellenék. –az illemnek megfelelően magunkra hagy, de
nem tudom megformálni mondandómat.
-
Úgy érzem csalódást okoztam, de még nem tudod, hogy mekkorát…
(Tessa)
Matías komolyan olyan már számomra, mint egy szuperhős, ha
valami baj van mindig ott terem és megment, és ez most is így történt. Ismét
megmentette az életem, amit már egyszerűen nem tudok majd megköszönni neki.
Többször voltam már ügyetlen az életem során, de fulladásos halál közeli
élményem eddig szerencsére még nem volt, de csak eddig. Egész életemben
ügyetlen és két ballábas voltam, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy mindig szerencsétlenül
jöttek ki a dolgaim, hiszen volt már, hogy elestem, megbotlottam vagy éppen
szépen odavertem valaminek valamelyik testrészem.
Emlékszem egyszer az akadémián sikeresen eltörtem a kezem
miután egy csere következtében be kellett állnom a kapuba, és mindezt pont
akkor, amikor a tizenegyes rúgások voltak a soron. Velem szemben egy nagyon
agresszív srác állt nevezetesen pont azok közül a fiúk közül egy, akiktől Lari
mentett meg, mert meg akartak erőszakolni. Óriási lendülettel futott neki a
labdának, majd a rúgásába minden erejét beleadta mondhatnám úgy is, hogy apait-anyait
beleadott. A bőr csak úgy szállt felém én pedig nem akartam gyávának látszani
így álltam a kapuban és vártam a gyors sebességgel felém száguldó már-már
tűzgolyót. Éppen a fejem felett süvített volna be, de a kezemmel sikerült
hárítanom, hogy a labda léc alá kerüljön, viszont mindezt a kezem bánta.
Mondanom sem kell, hogy akkora fájdalmat éreztem mintha egy világ dőlt volna
össze bennem, de még mindig nem adtam fel és tovább álltam összeszorított
fogakkal és ökölbe szorított kézzel. Az edzőnek fel sem tűnt, hogy mi történt a
srác pedig csak röhögött rajtam, ő tudta, hogy valami nincs rendben, de mégsem
szólt semmit. Az eset után körülbelül tíz perccel megérkezett Lari, akinek volt
egy olyan különleges képessége, hogy bárkinek le tudta olvasni az arcáról, hogy
mit is érez. Persze az én arcomról a műmosoly mögül kiabált a fájdalom és ez
neki is feltűnt így egyből mellettem termett én pedig már csak az vettem észre,
hogy a pálya szélén haladunk a kijárat felé. A pályától pedig meg sem álltunk a
kórházig, ahol persze kaptam egy csinos kis gipszet, amit úgy 3 hétig
cipelhettem a kezemen mindenhová. Iszonyú szerencsétlen voltam és úgy látszik,
hogy még mindig az vagyok, csak manapság nagyon jól színlelem.
A rövid emlékeztető után a gondolataimat ismét a jelenbe
helyeztem át, amikor is éppen a padlón ültem Matías ölében, aki a hajamat
simogatva próbált megnyugtatni, ugyanis a fuldoklás közben automatikusan elkezdtem
sírni.
-
Jól vagy? Minden rendben? – igenlő bólintásom
után semmi kedvem nem volt felállni a hideg padlóról, így visszahajtva a fejem
Matías ölében hallgattam őt tovább. – A szívbajt hoztad rám! Remélem most már tudod, hogy miért
mondják azt, hogy tele szájjal nem szabad beszélni. – orvosom komoly
kijelentésén, amit egy ötéves szintjén mondott el nekem nevetnem kellett, ami
látszólag nagyon zavarta őt, de én nem foglalkoztam ezzel. Felállva a hideg
konyhai csempéről az arcomról letöröltem a könnycseppeket, majd a kanapé felé
tartva egy jól irányzott mozdulattal feküdtem le.
-
Ma megyünk stúdiózni? Én szeretnék. – kérdésem
kicsit meglepte, hiszen néhány perccel ezelőtt majdnem meghaltam.
-
Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet. Pihenned kéne. Ezzel a
fulladással nem tettél jót a hangszálaidnak, majd visszamegyünk holnap.
– nem értettem, hogy miért maradnánk még egy napot Sevillában, ha ma simán letudnánk
még pár dalt és visszamehetnénk Madridba.
-
Semmi gond nincs. Jól vagyok, és ha Louis ráér, és ott
van a stúdióban én akár most is készen állok pár dalra. – barátom látta
rajtam, hogy hajthatatlan vagyok, így a fejét csóválva fordult hátra.
-
Ez esetben ez a tiéd. A stúdióban akartam odaadni, de én
sem bírnám ki, hogy ne nézd meg és nagyon nagy valószínűséggel te sem.
- a nagy dobozt, amit már akkor kinéztem mikor belépett az ajtón lerakta elém,
én pedig őrült kisgyerek módjára kezdtem el letépni róla a csomagolást, majd a
több réteg papír alatt megpillantottam az a gyönyörű aranyozott gitárt, amit
kinéztem magamnak a stúdió hangszerboltjában.
-
Úristen! – ennyit tudtam mondani. Örültem és
egy kicsit le is voltam sokkolva, hisz nem hiszem, hogy nagyon olcsó lett volna
ez a darab Matías pedig mégis megvette nekem. Magamnak is simán meg tudtam
volna venni, mert van rá keret bőven, de ki tudja, hogy Matías honnan szedte
elő rá a pénz. Nem nézem szegénynek, de egy ilyen tuningolt gitár, ami mindennel
fel van szerelve nem két forint lehetett.
-
Remélem tetszik és azt vettem meg, amit vagy fél óráig
csak bámultál. – kissé ijedt tekintetét látva rögtön késztetést
éreztem arra, hogy megnyugtassam, hogy tökéletes az ajándék, és hogy imádom,
így körülbelül a nyakába ugorva öleltem meg és köszöntem meg neki. Szorosan
ölelt meg, majd a millió köszönöm szépen mondatomra, csak egy egyszerű
szívesennel és egy mosollyal válaszolt. Imádtam benne, hogy ilyen egyszerű és
néha szerény volt a stílusa. Megvette nekem ezt a drága ajándékot, de biztos vagyok
benne, hogy ha viszonozni szeretném, nem fogadna el tőlem semmit. Pedig tudja,
hogy kinek a zsebéből vásárolnék, bár lehet, hogy éppen ezért is nem fogadná
el.
Filozofálásom közben újdonsült gitáromat megszabadítottam a
csomagolástól, majd a kezembe véve jobban szemügyre vettem. Matí az előszobában
telefonált én pedig egy már a fejemben lévő dallamot kezdtem játszani. Most
pattant ki a fejemből a ritmus, és úgy éreztem, hogy egy hozzá társuló szöveggel
ez is egy nagyon jó kis szám lehetne. Odamentem Matíhoz majd activity játékba
kezdve próbáltam neki elmutogatni, hogy menjünk a stúdióba, mert van egy új
ötletem, amit fel akarok venni, és még az újonnan kapott gitáromat is le akarom
tesztelni. Persze ahogy az a nagy könyvben meg van írva és mutogattam, mint egy
őrült perceken át majd minderre barátomtól csak egy „Telefonálok!” volt a válasz.
Hát valószínűleg, ha nem mondja, hogy mit csinál komolyan azt hittem volna,
hogy éppen táncol. Duzzogva mentem vissza a kanapéra meg egy kis papír fecnit magam
elé varázsolva pár sort firkantottam fel rá.
-
Na mit akartál mondani? – tettetve a
sértődöttet csak írtam tovább, de nem tudtam sokáig azt színlelni, hogy
haragszom rá, így egy nagy mosollyal felé fordulva az orra elé nyomtam a
papírt. – Újabb dalszöveg? – bólintottam, majd a gitárt óvatosan lehelyeztem az
ágyra.
-
Nem tudom honnan találtam ki, de annyira tetszik. Pedig
nagy egóság ilyet mondani egy saját szerzeményre. – vártam Matí
válaszát, ami abból állt, hogy a kezembe adta a gitárt és kifelé kezdett el
tolni az ajtón.
-
Indulás, most! – parancsszerű mondatát
egyértelműen parancsnak vettem majd két másodperc múlva már az anyósülésen
találtam magam. Gondolkodtam végül pedig arra jutottam, hogy Louissal beszélt a
dokim és lezsírozta vele, hogy mehetek a stúdióba.
Az ismerő utcába betérve már messziről kifigyeltem a hangszerboltot,
majd elé leparkolva szélvész gyorsasággal pattantam ki a kocsiból. A bejárat felé
indulva megtorpantam, mikor Matí megfogta a kezem és visszarántott. Persze az
első gondolatom az volt, hogy most miért csinálja ezt, ha ide hozott miért nem
mehetek be. Fejben feltett kérdéseimre gyorsan sikerült választ kapni, mikor is
bementünk a hangszerbolt melletti sikátorba, ahol egy külön ajtón mentünk be,
amihez meglepetésemre barátomnak is volt kulcsa.
-
Te ilyen megbízható betörő vagy? – nevetve
vettem egymás után a lépcsőfokokat, de persze figyeltem is, hogy hová lépek, mert
valószínűleg a nap megkoronázása lett volna, ha még a lépcsőn is lezuhanok.
-
Nem. Én legjobb barát vagyok, akinek van kulcsa legjobb
barátja stúdiójába. Szerintem ez nagyon érthető. – hátrafordulva villantott
számomra egy mosoly, majd benyitva vezérlőbe lehuppant a gombok mögötti székre.
-
Na és akkor most megvárjuk Louist? – értetlen
fejet vágva néztem a dokimra majd mögé lépve néztem, hogy mit kattintgat össze
vissza a számítógépen.
-
Minden áron Louis szeretnéd? Én nem vagyok elég jó neked?
– mondatát nem a megszokott kedvességgel mondta. Az utolsó kérdése pedig tele
volt érzelemmel. Nem hittem, hogy ez most csak a hangfelvételre vonatkozott ez
a kérdés. Nagyon meglepődtem, de próbáltam ezt leplezni, így megfogva a
gitáromat és a fecnit, amire az új dalom volt írva átsétáltam az üvegfal másik
oldalára. Felvettem a fülhallgatót, majd a múltkor ellesett technikával beállítottam
a gitár mikrofonját.
A hangulat megváltozott közöttünk, amit nem tudtam mire
vélni. Semmi sértőt nem mondtam szerintem neki, így nem értettem, hogy miért
változott meg egyik percről a másikra. A dallamot felgitározva csak néhány percet
kellett arra várnom, hogy Matí összevágja a kész felvételt, majd következhetett
az ének is. Persze, amíg vártam megírtam a dal eddig még hiányzó sorait is, így
tejesen frappáns kis szöveget sikerült összehoznom viszonylag rövid idő alatt.
A felénekléssel sem voltak különösebb gondok, bár természetesen ezt többször
kellett felénekelnem, hogy tökéletes és hallgatható legyen. Majd mikor
mindezzel végeztem visszamentem a vezérlőbe, ahol barátom az utolsó simításokat
végezte a dallal. Lehuppanva a kanapéra vártam, hogy hozzám szóljon, de ez nem
történt meg.
-
Mit tettem vagy mondtam, amitől így viselkedsz velem?
– kicsit kétségbe voltam esve, de próbáltam ez nagyon jól leplezni. Ő csak nem
olyan, mint a testvérem, aki mindent lát az embereken még ha azok nem is
tudják, hogy az arcuk minden érzésüket tükrözi.
-
Semmit, csak egyszerűen elegem van, hogy kedveskedek,
viszont sosem leszek elég jó neked. – felállva néhány lépéssel
áthidalta a köztünk lévő távolságot, majd előttem állva magyarázta el, hogy
miért is olyan most velem amilyen.
-
De én nem megbántani akartalak, én nem úgy gondoltam.
– kétségbe voltam, esve most már teljesen, hogy mit csesztem már el megint,
majd visszaemlékezve utolsó még barátságos mondatomra rögtön tudtam, hogy mire
gondol. Majd arra eszméltem fel, hogy Matías közelítve arcát az enyémhez ajkait
a számra tapasztja...
Sziasztok!
VálaszTörlésMost már teljesen jól érzem magam, mert végre haladtam egyről a kettőre, és betudtam hozni a lemaradásom. Komolyan, tiszta siker élmény!:)
Nagyon tetszett a rész főleg, hogy ismét kaptunk egy Cescy szemszöget, aminek nagyon örülök!
Fabregas rész:
Nagyon örülök, hogy összehoztál még egy Fabre szemszöget. Imádom, amikor pasi szemmel írod a dolgokat, olyankor teljesen más az egész és tökre tetszik.
És igen! Végre megvilágosodtam! Értem most már, hogy mik vannak. Az előző fejezet Fabregas szemszögének a vége nagyon sötét volt, de most már megvilágosodtam, és értem, hogy merre hány méter. Tudtam én azt, hogy ha elolvasom ezt a részt, akkor meg fogom érteni, és sikerült is, aminek persze nagyon örülök.
Mondtam már, hogy imádom a visszaemlékezős, nosztalgiázós részeket??? Igen, szerintem már mondtam, de most is elmondom. Nagyon tetszett az, ahogy felidézte a katalán azokat az érzéseket, amiket akkor átélt, amikor Lari hozzáment Sergiohoz. Rossz lehetett átélnie, de el kell, hogy fogadja a lány döntését. Biztos, hogy Lari megérdemli a boldogságot azok után, ami történt vele, de Cescnek is tennie kellene a saját boldogsága érdekében. Nem bánkódhat mindig Lari miatt, mert azzal saját magában tesz kárt, hogy állandóan őrli magát a múlt miatt. Mert mindig azzal jön, hogy ha akkor nem engedte volna el Angliából satöbbi satöbbi, akkor nem így lett volna. Mindig ezen rágódik, megértem a miértjét, hogy szerelmes belé meg minden, de ha így halad boldogtalan lesz egész végig, és csak akkor lesz boldog, ha a lány a közelében lesz, ami nem fog mindig megtörténni.
A When I look at you-t még nem hallottam, de tetszett.
Na aztán most mit mondjak??? Talán azt, hogy Valdes még mindig egy nagyon nagy őrült, aki nem bír ki egy percet anélkül, hogy valakit ne fárasztana a hülyeségeivel. Villa, mint mindig hozza a mentőöv formáját Valdes elől. „Csapattársaim kisgyerekekként tapadnak a busz üvegére, edzőm csak mosolyogva figyel.” Ezen behaltam. Komolyan, mint az óvodában.
A The Big Bang-et se hallottam még, de ez is ugyanúgy tetszett.
Most teszem fel a nagy kérdést: Mi van köztük???? Mert azért ez tök jó, hogy egyik nap még Sergionak, a másik nap meg már Cescnek csapja a szelet. Oké, hogy tisztázni akarja az érzéseit, de így elég rossz kép alakul ki róla, ha érted mire gondolok. Szóval, tök jó lenne most már tisztázni a dolgokat, mert így nem lesz egy jó vége az biztos.
Briant még mindig nagyon bírom, olyan, mint Cesc (még szép, hogy olyan hiszen testvérek) csak egy fokkal jobb. Imádom a dumáját, kicsit hasonlít Lariéra, de keveredik benne az ő egyedi stílusa is.
Miért gondolom úgy, hogy most fog jönni a nagy mesélés mindkét fél részéről? Kíváncsi vagyok rá, hogy mi történhetett Lari apja halála után Cesckel, de arra is kíváncsi vagyok, hogy fogja elmondani a dolgokat Carla felől, már ha jóra gondolok.
Leona Lewis számait nagyon szeretem, bár az Angelt még nem hallottam, de az is nagyon tetszett.
Tessa rész:
VálaszTörlésImádom Tessa visszaemlékezős részeit is. A mostani is nagyon tetszett, szeretem olvasni, amikor az akadémián töltött időszakát idézi fel. Matías nagyon aranyos volt, hogy megvette neki azt a gitárt. Tessanak meg mekkora öröm lehetett. Egyszer valahol olvastam, hogy az új dolgok ihletet adnak az embernek valami új kitalálásához, nos ez itt bebizonyosodott, mert alighogy kezébe vette a gitárt jött is a dallam. Ilyenek a profik. Tessa activity játékán nagyot nevettem, szegény annyit szenvedett azzal hogyan tudná elmutogatni a srácnak, hogy mit szeretne, erre ő csak egy „Telefonálok!”-kal jutalmazza. Ez tetszett.
Kris Allen számát valahol már hallottam, de hogy hol azt nem tudom, mindenesetre már akkor is tetszett, és most is tetszik.
Úgy látszik, Matí mindenhez ért. Ennél jobb már hova kell, őszintén??? Először jön az összezördülés, aztán meg az érzelmekkel teli béke. Hányszor láttam és olvastam ilyet. Sablonosnak tűnik, de akárhányszor találkoztam ilyen dologgal, mindig tetszett, és most is tetszik. Tudtam én azt, hogy hamarosan megtörik itt jég, és vagy Matí vagy Tessa lépni fog a másik felé. Ez esetben Matí lépett, Tessa meg csak állt. Kíváncsi vagyok a fejleményekre.
Nagyon nagyon tetszett a rész, és várom a folytatást!
Puxxx: szittyke
Szia Szittyke!:)
VálaszTörlésNa most vagy elszomorít a tény, miszerint máris felkerült az új fejezet, vagy reményeim szerint boldogsággal fog eltölteni téged.:) Hidd el, én érzem magam a legjobban, hiszen jöttél, és írtál nekünk.:)
Igen, így terveztem, hogy a kis 'szösszenet' után, hozok egy komolyan teljes részes Fabregas szemszöget.:) Ennyire szereted olvasni a boci szemű gondolatait?!:)
Örülök, hogy teljesen át tudom varázsolni az egészet akkor, ha valamelyik főszereplő férfi nézeteit gépelem be.:)Nem is gondoltam volna, hogy ennyire sikeresek ezek a részek!:)
Próbálok újdonságokat kitalálni, több olyan rész összehozni, amit úgy gondolom az olvasók is szívesen olvasnának, de az a baj, hogy már azt sem tudom igazán eldönteni, hogy hányan is olvassák a történetet.:)
Természetesen az előző fejezet végi kommentednél megmagyaráztam pár dolgot, ugyanis még akkor nem jutottam el ehhez a kritikádhoz. De örülök annak, hogy meg tudtam úgy fogalmazni a dolgokat, hogy sikerült megérteni a magyarázatom nélkül is!:)
Nem, azt hiszem nem mondtad még elégszer, ugyanis jól esik a lelkemnek, ha dicsérik mondanivalómat.:D Örülök, hogy sikeres lett a Fabregas szemszögem, ugyanis elég sokszor agyalok azon, hogy megfelelő-e. Úgy véltem eddig, hogy nem tudok rendesen férfi aggyal gondolkozni, de örülök, hogy ez nem így van.:)
Igen, ideje elfogadni ezt a döntést, de Fabre látja Lari pillanatnyi érzéseit, ezért nem akarja még most feladni ezt az egészet.
Nem tudok megígérni semmi biztosat, de az 100%, hogy senki nem fog szenvedni a történetben. Eleget.:D Igen, Cescy az élő példa azokra az emberekre, akik a múlttal takaróznak. Lari pont azt a fázist nem akarja elérni, hogy "mi lett volna ha..." De sajnos ebbe az őrült körforgásba a katalán már belekerült, és kérdéses, hogy milyen sebekkel fog kikászálódni belőle. Sajnos tényleg nem lesz mindig lehetősége az angol lány mellett maradni, de a sorstól függ minden.:) Tényleg nem hallottad még?:O Akkor ajánlom figyelmedbe ezt a változatot, remélem ezzel is újat mutatok!:) : http://www.youtube.com/watch?v=lzIFq7cxBWM
Villa próbál Valdes komplett ellentéte lenni, ha a katalán támadást indít, ő képes egy üveg vízzel is leönteni a kopasz fejét csak azért, hogy ne okozzon senkinek sem bosszúságot.:D
Igen, fantasztikus meghatározás, olyanok mint az ovisok.:D De az ember kíváncsi élőlény, és sajnos sok mindenre képes, ha arra kerül sor.:D Ez olyan, mint hogy a baleseteknél mindenki azt figyeli, hogy "Van vér? Van vér?" De amúgy tényleg. Az emberek még képesek hátra is fordulni, ha látnak egy roncsot.
Oké, ez a meghatározás most eléggé ribancnak állítja be Larit, de igazad van egyébként.:D Mind a két srácba szerelmes, de tekintve arra, hogy össze van zavarodva, nem tud helyesen dönteni. Egyébként az utóbbi időben kicsit hanyagolta Sergiot, hiszen amikor az öltözőben beszélgettek, akkor már mondta a srácnak, hogy más emberbe is szerelmes.
Tudom, hogy nem lesz jó vége, de mentségére legyen az, hogy tényleg össze van zavarodva. Ő próbálkozik, de nem tudja letisztázni magában az érzéseit. Túlságosan is kusza az élete ahhoz, hogy ilyenek agyaljon. De értem, hogy érted. Lariról is rossz véleményt formálnak tettei, és a fiúk közül is valaki sértett félként fog kiszállni a háromszögből.
Igen, Brian tipikus ami a szívén, az a száján ember. Persze kereteken és kultúrán belül.:D Örülök, hogy megszeretted a srác személyiségét!:)
Természetesen ráéreztél a dologra! A következő fejezetben mindez megtörténik, és kíváncsian várom a véleményedet majd.;)
Az Angelre én is nemrég akadtam rá, örülök, hogy újdonságot mutattam!:)
Köszönöm szépen Szittyke a kritikádat, boldog vagyok, hogy ismét írtál! A folytatás már felkerült! Puszillak, Lari.:)
Szia Szittyke! :)
VálaszTörlésNagyon sajnálom késő válaszadást! Annak pedig nagyon örülök, hogy olyankor is szakítasz ránk néhány percet, amikor elfoglalt vagy. Ezt nagyon köszönjük neked.
Örülök, hogy tetszenek az akadémián töltött idők leírásai. :) A gitár egy igazán új dolog volt és nagyon jó volt tőled egy kis újdonságot megtudni, az új dolgokkal kapcsoltban. Az activity játék pedig igazán nehéz úgy, ha az emberre nem is figyelnek, de Tessa nem adta fel, és úgymond bukás lett a vége. :D
Valóban kicsit sablonos a rész, de próbáltam úgy leírni, hogy ne legyen az a tömeggyártású kiadás, és a kommented alapján szerencsére sikerült is ezt a hatást elérnem. :)A következményeket már olvashatod következő fejezetben. Remélem nem okozok csalódást.:)
Köszönjük a dicséretet, és a kommentet még egyszer! :)
Puszi Tess :)
Na, megjöttem ide is. :D Szóval. Először is, olvasva a történetet, most először jutott eszembe a gondolat, hogy vajon te, tudod-e már, hogy Lari kit fog választani a végén, vagy ugyanúgy nem tudsz dönteni, a két pasi között, ahogy Lari? Mert a Cesc-szemszöget olvasva, a bociszemüm kígyót békát mondogat Sergióra, és gyanítom ez fordítva is így van, bár jelelnleg a katalánom várja előnyösebb helyzetből a következő fordulót. :D
VálaszTörlésAnnyira nagyon imádom Cescyt. De tényleg, annyira őszinte, és szeretnivaló, hogy arra nincsenek szavak. És biztos vagyk benne, hogy ebben a kapcsolatban - bár nem ez a legmegfelelőbb szó arra, ami közte és Lari közt van, máshogy mégsem tudom megfogalmazni - Ő van jobban benne érzelmileg, ezért ha ne adj Isten vége lenne, neki fájna jobban, és ezt nem akarom.
Továbbra is határozottan tartom azt, hogy örülnék neki, ha lennének visszatekintős részek, Lari és Cesc kamaszkorából, például, mert az aaanyira jó lenne *.* Újabb dolog, amiért rághatom a füledet Wes mellett :D Örülsz? :D
Ez egy rettentő buta gondolat Fabrétől. Mármint, hogy egy férj nem egyeztethető össze egy más országban élő baráttal. Jó, nem könnyü, de megoldható lett volna, csak ő beletörődött abba, hogy veszett fejsze nyele az egész, Lari pedig hagyta ezt. Szóval ebben kicsit mindketten sárosak.
Valdés megérdemelne egy nagy nyakonverést, amiért beleüti az orrát mások dolgába. :D Olyan mint egy kíváncsi kisgyerek - mint a bátyám, ha kíváncsi... Ő is állandóan szaglászik, ha valamiből kihagyjuk... :D na mindegy. :D Villa meg a zord apa, aki megneveli a féktelen kölyköket. :D Valdés órás poénjaitól a fejemet verem a falba. De komolyan, úristen...xD De mondjuk Cesc visszaszólását is nagyon bírtam :D
Miért gondolja Fabre, hogy ha Lari Londonban marad, akkor nem derült volna ki, hogy a lány hogyan érez iránta? Hiszem, hogy azoknak, akiknek együtt kell lenniük egy idő után együtt is lesznek. Szóval igazából ebben bízom, mert Larinak és Cesc-nek együtt KELL lenniük (hangsúly a kellen, ha nem volna egyértelmü) :D
Valdés vonyítását nyilvánvalóan egy élmény lehetett hallgatni, de lehet ha én meghallottam volna, nem kiveszem a fülest a fülemből, hanem feljebb tekerem a hangot. Bocs Victor, de ami tény az tény. :D
Annyira előttem van az, ahogy a komplett BArcelona keret az ablakra tapadva stíröli őket, és esetleg még huhognak is, és elkezdenek fogadokat kötni, hogy fognak-e smárolni vagy sem... :D
Ismét írom, hoyg légyszi, légyszi ne bántsd Cescyt. Mert már ezek után is, ha Lari otthagyná, megpusztulna, hát még később. Szóval ne, ne, ne, ne, ne, neee
Lari és Brian hülyéskedéseit nagyon bírom, olyan igazi bátyó-hugi viszony. "Olyanok vagytok, mint a szerelmes tinédzserek" óó ezaz Brian, nagyon jó nyomon jársz, csak így tovább ;) Intézkedj, hogy ez a két hülye ne csessze el az életét és egymás mellett maradjanak ;) :D
Annyira aranyosak együtt. Lari teljesen más Cesc mellett. Lenyugszik, mert nem kell harcolnia azért, hogy az akarartát érvényesítse, mert egy szót sem kell szólnia ahhoz, hogy Cesc tudja, mire van szüksége. Olyan kis idillikus, ahogy Lari Cescy ölében fekszik, meg összeulcsolt ujjakkal mennek. :) Most komolyan, ki az, aki képes ellenük lennni? :D
Na, Fabrénak elhiszem, hogy ismeri Larit. Tudja, hogy mire hogy reagál, és azt is tudja, hogy ezeket a reakciókat hogy kezelje. Csak azt az egyet nem tudja, hogy hogy verje ki a láynt a fejéből, ami nagyon az én malmomra hajtja a vizet, meg arra, hogy team Labregas :D
VálaszTörlésSzerintem, ha Cescytől megkérdezték volna a nevét, miközben Lari az ölébeen ült, nem tudott volna rá válaszolni. Még csak annyit se, hogy Cesc, nem hogy végigmondani, hogy Francesc Fabregas Solar. :D
Előttem van, ahogy Cescy ül a kanapén és sokkoltan néz Larira, hogy miért hagyta őt ott. Körübelül, mitn akit leöntöttek egy vödör hideg vízzel - mint engem húsvétkor... xD
Gyors kérdés :D Lari érdeklődött valaha Sese múltja iránt? :D Mármint, oké tudom, Cesc múltja azért fontos, mert szerepe van Lari életében, az apja révén, de akkor is. :D Cesc meg nem tud csalódást okozni, nekem legalábbis nem. Mert azzal, ha önként Lari elé áll, hogy elmondja, már meg van bocsájtva a büneinek egy része, amiért nem sumákol... A többire meg ott a békülős-szex...xD jó, oké, lakat a számon... :D
Brian hogy értette azt, hogy "Tűnjetek el a világ elől."? Hogy utazzanak el valahova nyarlni kettesben? Ugye igeeen? légyszi, légyszi, légysziii *.*
A When I look at you-t nagyon szeretem, mióta láttam az Utolsó dalt, úristen, annyira szép az szám, és annyira illett is ide *.* A The Big big bang-ot is ismerem, és imádom, és az is jó választás volt. Az Angelt meg még sosem hallottam de nagyon tetszett :)
Tessa rész: Nagyon imádom az akadémiás emlékeket, úgyhogy esdekelve kérlek mindkettőtöket, hogy ilyeneket mééég *.* :D Az ügyetlenséggel meg nincs semmi baj, ameddig mindig van valaki aki segít. Már pedig Tessának mindig van. Régen Lari, most pedig Matí.
VálaszTörlésDe visszatérve az akadémiás emlékre. Tessa már azzal bebizonyította, hogy nem ok nélkül van a pályán, amikor beállt a kapuba, holott, ha jól rémlik, nem ez az eredeti posztja. Esetemben nincs az az isten, hogy én beálljak a kapuba. Mezőnyjátékosok közt még eljátszok hátrébb, de kapuba soha nem állok :D Akkor pedig tényleg hatalmas elszántságról tett tanúbizonyosságot, mikor szemben állt azzal a sráccal, védte a lövését, és egy kartörés után is a kapuban maradt.
Egyébként az az edzőt is elküldené melegebb éghajlatra, ha iylet nem vesz észre. Viszont Lari tényleg minden ilyesmit kiszúr, és így olvasva az akadémiás emlékeket, tényleg úgy törődött Tessával, mintha a húga lenne, holott akkro még nem tudta, hogy tényleg így van. :)
Matíasrt fejezetről fejezetre jobban szeretem, tényleg egy igazi szuperhős, Tessa saját, külöbejáratú szuperhőse. A herceg, aki mindig megmenti a hercegnőjét :) Annyira aranyos, hogy így aggódik Tessáért.
Mi sem mutatja jobban, hogy Tessa függetlenül attól, hogy anya, és feleség, még mindig gyerek, annál, ahogy a gitárnak örült. Az a gyermeki lelkesedés. Tényleg olyan kis aranyosak együtt :)
Komolyan, Matí tényleg egy tipikus álompasi. Mindig megmenti Tessát, soha nem bántaná, ajádnékot vesz neki, a kedvére tesz, örömet szerez neki, közben pedig törődik vele, és önmaga elé helyezi. Nem azt mondom, hogy most feltétlen annak szurolok, hogy összejöjjenek, mert azt gondolom, hogy Cris megérdemel egy második esélyt - nem most, majd miután egy kicsit szenvedett - de ettől függetlenül, remélem Matías is megtalálja majd a boldogásgot. :)
"ha nem mondja, hogy mit csinál komolyan azt hittem volna, hogy éppen táncol." ááhááá :D szeretem az iróniát :D Viszont én is ilyen szoktam lenni, hogyha öt percnyi probálkozás után egy egyszerü mozdulattal leintenek. De igazából ezt is Tessáért tette szóval el van nézve ;)
Megértem Matíast végülis, de azérttalán egy picit túlregaláta a dolgot, az a fránya pasikra annyira jellemző önérzetesség... :D De komolyra fordítva a szót. nem baj ez, hogy elmondja, mi bántja, főleg, ha az lesz a vége, ami lett :D Örülök itt, mint majdom a farkának :D Csak aztán CR ne legyen nagyon messzire eldobva (A) :D
A Live like we're dyingot soha nem hallottam még, de nagyon tetszett a szám, úgyhogy sanszos, hogy megy majd telefonomra :D Nagyon illett a részhez, szóval tetszetős volt, tényleg :D A Who will I be-t pedig ismertem, és szeretem is. :)
Igen, fellélegezhettek, a komim vége felé közeledek, nagyon tetszett a fejezet, és még mindig imádom ahogyan írtok, és igyekszem továbbhaladni a komizással ;)
puszi, Dorcsy
Csocsi Dorcsy, én is megérkeztem.:D
VálaszTörlésIgazából amikor ezeknél a részeknél jártam, még nem voltam teljes mértékig tisztában azzal, hogy kit válasszon a történet "végén" Lari. De tekintve arra, hogy jókora fejezetmennyiséget hoztam létre a műtét miatt, már megvan a talán megfelelő döntés. Reménykedem abban, hogy ez mindenkinek megfelel.:) Nem, nem harmadik ember lesz a választott...:D
Igen, az valóban meglehet, hogy Cescy várja előnyösebb helyzetből a következő csatát, de az a kérdés ismételten, hogy vajon Lari miképp vélekedik erről.:D Mert lássuk be, a nők olyan szinten kacifántosan oldják meg a legkisebb dolgot is, hogy abból valaki nem száll ki győztesen. Viszont Lari tekintetében ez megsokszorozódik, ugyanis ő egyben magát sanyargatja amiatt, hogy ez az egész helyzet kialakult.:D
Jól látod a helyzetet, viszont az angol lány is teljes mértékig benne van ebben, csak ő még össze van zavarodva. Nem tudja mi lenne a helyes megoldás, de ha azt nézzük lehet, ha a Lari-Ramos páros együtt marad, még több bonyodalom, és fájdalom lesz a lány életében, de ott van a szálka a másik oldalon is, miszerint, ha Lari azt a magatartást hozza Cescyvel szemben, amit Ramosnál is mutatott, akkor a boci szeműt több sérelem fogja érni, mert jobban a lelkére veszi a dolgokat. És az is lehet, hogy minden egy apró vitával kezdődik, és Fabre beleőrülne ebbe a kapcsolatba. Akkor mi a célravezetőbb dolog?
Örülök persze, és reménykedj, hogy legalább ezzel kapcsolatban meg sikerül győznöd.:D De nem árulok el semmit, megvan fejben az egész történet, de egy ideig még boldogítalak titeket a szemszögeimmel, ugyanis rengeteg ötletem van még...:D
Elsőnek azt olvastam, hogy mind ketten sármosak.:D Mondom király, csak nem értem, hogy mit keres ez a szó a mondatban, aztán sikeresen leesett, és nagyot koppant.:D Igazából igazad van. Viszont rettentő nehéz úgy, hogy van egy férjed, ott van az életed, a karriered, és egy másik városban, esetleg országban élő barátoddal tartsd a kapcsolatot úgy, hogy ne hanyagolj el senkit. Tehát ilyen szempontból már nehezebb. Van olyan barátom, akivel suliban nagyon jól megvoltunk, elballagtunk és csak más középiskolába mentünk, mégsem tudunk már beszélgetni. Ha találkozunk az utcán köszönünk egymásnak, és ennyi. Vannak alkalmak amikor az ember új baráti kört alakít ki magának, ezzel viszont a régieket kell hanyagolnia.
Akkor a bátyád előtt biztos sikerül a titoktartás... vagy nem.:D Hé, most mondd azt, hogy nem volt vicces a Valdes által közbekotyogott mondat.:D Mellesleg igen, a történetben a szeleburdi gyerek szerepet tölti be, de valahogy nem képzelek el róla mást.:D
Vannak helyzetek, amikor kell a távolság ahhoz, hogy valaki rájöjjön, nagyobb szüksége van egy személyre, mint azt gondolta volna. Erre szokták azt mondani, hogy az ember hiánya akkor tűnik fel a legjobban, amikor hosszú idő után találkoznak. Elég egyértelmű volt, még majdnem a hangsúlyt is éreztem a mondatban.:D Viszont azért vicces, hogy ennyire támogatnád az ő kapcsolatukat.:D Na meglátom mit hozhatok ki ebből az ügyből.:D
Én is hasonlóképpen vélekednék erről, de mint tudjuk, Cescy őszinte, és még egy legyet sem bántana, ha nem lenne rá megfelelő oka.:D Azért én egyszer eltöltenék legalább egy napot valamelyik híres csapattal, kíváncsi lennék, hogy tényleg kötnek-e fogadásokat, vagy csak mi gondoljuk így...:D
VálaszTörlésHé, attól, hogy esetleg az útjuk elválik, miért csesznék el az életüket?!:D Hiszem azt, hogy akit a sors egymásnak teremtett, azok együtt is lesznek.:D Gondolj arra, hogy jelen esetben Fortuna én vagyok.:D
Briant pedig egyszer beleírtad a kritikádba, ezért gondoltam úgy, hogy jó lenne visszahozni.:D Bár kérdéses, hogy mennyire tartod majd további olvasás után kézenfekvőnek ezt az ötletet.:D
Hidd el, a Sergio csapatot erősítő olvasók (tekintve a legújabb szavazásra), nagyon is örülnének annak, ha Fabre szépen lelécelne.:D De mint már említettem, a sorsuk el lett döntve (passzív, ez az!), aztán csak reménykedek abban, hogy diplomatikus módon oldottam meg a dolgokat.:D
Igen, Lari gondolataiban is rengetegszer szerepel az, hogy teljesen más embernek érzi magát kis Fabre közelében, és ez igaz is. De vajon ő a nyugodt életet részesíti előnyben?!
Team Labregas, ez eddig mind szép és jó.:D Ahogy az is, hogy Fabregas ismeri Larit, mint a tenyerét.:D De lássuk be, több időt töltöttek együtt, mint bárki más a csapatból.:D
Szeretem mikor ész érvekkel próbálod bebizonyítani, hogy nekik együtt KELL lenniük.:D Remélem érezted a hangsúlyt.:D
Azt biztos nem tudta volna végigmondani, ezért is történt az, hogy Lari helycserés támadást indított.:D
Szerencsére én a húsvéti locsolás ezen részét megúsztam, viszont a fejeden szerintem hatalmasat nevettem volna.:D Mindig is szerettem kárörvendően vigyorogni...:D
Tekintve arra, hogy lényegében felszínesen, összecsapva írtam meg a Sweet1-et, ezért most fogok beépíteni kisebb-nagyobb emlékképeket, ahol lesz szó a Ramossal való kapcsolatáról is.:D Tehát nyugi Dorcsy, a neheze még hátravan.:D
Úgy érzem kicsit ki fogom ütni nálad a biztosítékot, de istenemre mondom, semmi normális ötlet nem jutott az eszembe.:D Viszont remélem egyszer megbocsájtasz nekem, és várom a véleményed a következő fejezet alá.:D Persze ez nem, tényleg nem célzásnak ment!:DD
Igen, érthette így, a kérdés már csak az, hogy mi lesz, avagy nem lesz a következménye.:D
Örülök, hogy zene terén is eltaláltam a megfelelő dallamokat, bár az kicsit megvisel, hogy ennyi számot ismersz, és nehezen tudok újat mutatni neked, de igyekszem!:D
Köszönöm szépen ismét a tartalmas kritikát, sokat szoktam egyébként nevetni a felvetéseiden.:D A komi írást akkor iktasd be, amikor lesz szabadidőd, miattunk ne terheld még pluszba magad.;) Mi itt leszünk, és megvárunk.:D
Örülök, hogy tetszett a fejezet. Puszillak, Lari.:)
Szia Dorcsy! :)
VálaszTörlésÖrülünk, hogy ismét itt vagy és bővebben kifejted a véleményed a fejezettel kapcsolatban, reméljük ezt a jó szokásodat továbbra is megtartod! ;)
Örülök, hogy tetszenek azokból az időkből az emlékek, szeretnék, majd még róla írni, de majd kiderül, mit hoz a jövő! ;) Az ügyetlenséggel pedig tényleg nincs semmi baj, de nem biztos, hogy Tessának mindig lesz ott valaki, aki segítse őt. Én egyszer kipróbálnám, hogy mit tudok csinálni a kapuban, bár sejtem, hogy szétrúgnának, de azért valószínű, hogy nem mindenki állna úgy be a kapu elé, mintha az lenne a kapu fölé írva, hogy céllövölde, mint Tessa esetében körülbelül. Tessa pedig azért is maradt a kapuban, hogy megmutassa, egy lány is lehet kitartó bármiről is van szó. Az ilyen edzőt pedig bárki elküldené melegebb éghajlatra, vagy minimum a kapuba, hogy átélje ugyanazt, mint Tess, hogy mennyire is fáj egy kartörés.
Örülök, hogy ennyire jól sikerül megformálnom Matí karakterét fejezetről fejezetre, hogy egyre jobban szereted őt. remélem, hogy a továbbiakba is szerethetően fogom tudni megírni a személyiségét.
ÉS azt kihagyad a felsorolásodból, hogy Chad bőrében még jól is néz ki. :D Valószínűleg mindenki szeretne magának egy saját Matíast és kívánom, hogy mindenki találja is meg!! :)
Én is így vagyok ezzel. Imádok így ironizálni, de az ilyesfajta iróniát csak a szülőknek vagy a nagycsaládnak szoktam előadni. :D
Matías lépése érthető, mert mindenki utál második lenni, de azért nem kell félned attól, hogy Cris hanyagolva lesz! ;)
Örülök, hogy tetszettek a zenék! Próbálok mindig egy is újdonságot is becsempészni! :)
Puszi Tess :)